Leérettségiztünk németből

Nagy a boldogság a jó időben :) Csütörtökön reggel már úgy készültem, hogy lehet sorra kerülhetek, de ott kiderült, hogy csak pénteken fél 3-ra kell mennem. Örültem is meg nem is.. Aztán! Képzeljétek el, hogy ugye fél 3-kor kerültem volna sorra.. fél 2-re mentem Bajára, mert előtte még elmentem kaját venni, és gondoltam előtte megebédelek, mert addig csak egy kis kakaón éltem egész nap. 2 előtt egy kicsivel értem be, és akkor elkapott az egyik német tanárnő, és ennyit mondott: "A-a, nem mész a várakozóba, és nem eszel, hanem jössz fel, mert mindjárt te jössz!" Na, onnantól kezdve elkezdett folyni rólam a víz, gyorsan áthúztam a blúzomat, meg elrágtam még 1-2 falatot. Amíg a terem előtt vártunk, addig a tanárok nagyon rendesek voltak velünk. Odaültek hozzánk beszélgetni, kedvesek voltak. :) Aztán telt az idő, és nőtt az izgalom, mire kinézett az egyik tanárnő, és ennyit mondott: "Cintia? Te vagy? Gyere, te jössz!"
Lépteim során nyúlt a szám, mosolyogtam, és amíg vártam, hogy sorra kerüljek, körülnéztem a teremben.. aztán én ültem oda.. abba a bizonyos székbe, és húztam egy borítékot. És mit húztam?? Először szituációztunk.. repülőn beszélgettem egy idegennel. Megfordítottam a lapot, és 2 téma volt ugye.. utazási előkészületek, és a szabadidő-hobby. Rögtön rávágtam, hogy a szabadidőről beszélek, aztán hoztam a formát, és beszéltem mindenről. Szót ejtettem a kutyám kíváncsiságáról, a tv hátrányairól, egy kellemes emlékemről, a szabadidőről általánosan, nyári tervekről, mai fiatalokról, szabadidős tevékenységeimről. Örültem ennek a tételnek.. nehezebbre számítottam. A szóbeli vizsga után végre újra elkapott a felszabadultság. Fél 3-kor már kint ültem.. pedig akkor még a sorra kerülésre kellett volna várni. Ritával megbeszéltük még előző nap, hogy elmegyünk inni valami hűsítőt. 

.. Mediterránba kötöttünk ki, és egy hűsítő soproni kíséretében, beszélgetéssel töltöttünk el 2 és fél órát. Jó volt, jól esett ez a "kis" beszélgetés :)
Utána visszamentünk a suliba bizonyítványosztásra. Belekóstoltunk a jövőévi élményekbe. Amin meglepődtem, hogy oklevelet kaptam a szóbelire. 100%-os lett. Annyira örültem. A vizsgabiztos azt mondta, hogy olyan vagyok, mint egy kis német lexikon. Hjaaj, jó érzés magam után tudni a vizsgákat. Így utólag belegondolva nem volt nagy fáradozás, megérte. Ajándékként pedig egy nyelvvizsgára felkészítő könyvet szerzek be a következő napokban. Ez a következő célom. 

A pezsgőzést kikellett hagynom a végén, mert Dávid már várt a suli előtt, és jöttünk haza a busszal. Nem volt időm átöltözni, így megfőttem a blúzban hazafele. Itthon már kész a főzőfülkénk.. iszonyúan tetszik.. én választottam a csempéket, és a színeket :) Az étkezőnk még mindig folyamatban van, de már lassan kész leszünk, és jővőhéten érkeznek Ausztráliából az unokatestvéreink, utána pedig 1 hetet leszek a Velencei-tavon.. irány az EFOTT! :)