Pénteken elszántuk magunkat és elmentünk vért adni, hátha egyezik a vércsoportunk Annáéval, és mi is tudtunk neki segíteni. Kicsit féltem az elején, főleg, hogy az adminisztráció és a kivizsgálások lassan mentek, és közben az is kiderült, hogy a közel 10 fős adakozó létszámból mindössze hárman adhattunk vért.
A tanár úr elkísért minket, és mivel ő másodállásban fényképész, így megörökítette a mi beszari vigyorunkat is.. de hogy mitől féltem?! A tűszúrás olyan mint egy szúnyogcsípés, a véradós nénik nagyon cukik voltak. Örülök hogy ezt is megtehettem, és megyek máskor is! :)
énis mindig szeretnék elmenni ezekre, 2x meg is próbálkoztam de sajnos én olyan vagyok hogy levesznek egy keveset akkor zutty elájulok és úgy kaparnak fel a földről és végül nem tudnak elegendőt levenni :(
VálaszTörléspedig 0-ás a vércsoportom amit nagyon keresnek , mégsem tudok adni :(
Előfordul az ilyesmi, én is féltem hogy túl tesz rajtam a próbálkozás, de végül sikerült. :) Viszont mindenki más.
TörlésA 0-ás pedig tényleg ritkának számít
Nekem is nullás van, hehe. :) Imádok vért adni, jó érzés a tudat, hogy segíthetek, meg egyébként jól is érzem magam utána, lehet hogy ez is így tudatilag megy csak, hogy érzem, hogy frissülök, de akkoris. Na meg kijár egy mórahalmi fürdőzés is, az sem mindegy...:)
VálaszTörlésPont ezt mondogattam magamban a véradást megelőző nap, hogy ettől csak egészségesebb leszek, mert cserélődik a vérem, ráadásul másnak még segítek is ezzel, plusz átléptem az egyik félelmemet :) Megérte!
TörlésIgen, a mórahalmi belépő egy ráadás! :)