♥

Tegnapra egy szolid meglepetéssel készültem Zolikának, (vacsora) de az én apróságom meg sem közelítette azt, amit én kaptam. Este mentünk át hozzájuk, és leültetett a konyhába, hogy várjam meg, amíg szól. Mondani sem kell, hogy nagyon izgatott lettem, és amikor megláttam a lépcsőt a gyertyákkal.. aztán amikor a lépcsőről beláttam a szobájába, és láttam a képünket sok gyertyával körberakva.. nagyon megörültem. De az igazi boldogság, akkor kapott el, amikor beléptem a szobába, megláttam a rózsaszirmokkal kirakott "ágyat", a lufikat meg a rengeteg gyertyát és a fotókövet...

 .. csak álltam a szoba közepén, nem tudtam hova/mit nézzek. Nem jutottam szóhoz, és elkaptak az örömkönnyek. Csodaszép volt, sosem gondoltam volna, hogy valaha ilyen meglepetésben lesz részem. Nagyon örültem, már csak azért is, mert jó belegondolni, hogy ennyit készült rá, és ennyit foglalkozik velem ♥ Nem is kívánhattam volna szebb estét.

(Ugye mindenkinek más a meglátása erről a napról, attól függ, hogy az ember szereti-e a meglepetéseket és ajándékozni, de mindenféleképpen szép gesztus, ha valamilyen megközelítésből élünk a napnak. Én sosem vetettem el az ilyen napokat, hisz mindenkinek jól esik, ha foglalkoznak vele, és ez is megszínesíti a hétköznapokat.)