Nosztalgia

Közelmúltban nézegettem az e-maileket, és ezt a képet találtam.. egy sunyi kép, ahogy épp nosztalgiáztunk. Egyik legjobb élmény egymásról gyerekvideókat és képeket nézegetni, emlékszem, hogy Zoli milyen fejet vágott, amikor először meglátta, hogy milyen dundi baba voltam. Kb nem tért észhez, úgy mint én, amikor megláttam, hogy milyen is az, amikor ő kiskorában a nyaraláson áshat. Istenem, nagyon cuki, még így is mosolyt csal az arcomra. :) Már akkor is fülig ért a szája, igazi csibész, amit a mai napig nem nőtt ki. Szeretem.. azt szeretem nagyon, hogy mindig megnevettet, és a figyelmességével sokszor azt varázsolja a számra, hogy "hihetetlen vagy".. ami pedig mindezt kihozta belőlem, az az, hogy nagyon hiányzik és várom a szombatot.