Érettségi

 

Az érettségi számomra mindig félelem volt a nagy füstje miatt.. emlékeim még az alsós koromig visszavezethetők, amikor a reggeli készülődésben rádióba hallottam hogy aznap van az érettségi, nagy az izgulás, stb.. és akkor arra gondoltam, hogy én soha nem jutok el idáig, és mindig felnéztem az érettségizőkre, mert én egészen idáig úgy gondoltam, hogy ők ha ideáig eljutottak, akkor mindent tudnak, akármit kérdezhetnék tőlük.. dehát a valóságban nem ez van! Valamilyen szinten maximalistának érzem magam, de képtelenség mindent fejben tartani, pl töriből vannak fekete foltok amik nem érdekelnek, ezért alig ha tudok valamit egy bizonyos eseményről.. matekból meg pláne, mert a tanulmányi éveim során mindigis az utolsók közé tartozott, nem szerettem foglalkozni vele mert időigényesnek tartottam, főleg ha nem értettem az anyagot. Aztán nekem is eljött az idő, amikor szinte minden nap elzongorázták nekünk, hogy mekkora megmérettetés áll előttünk. Úgy készültem, hogy megcsináltam az előző évek feladatsoraiból párat.. így tudtam hogy mik a hiányosságaim, és hogy milyen feladattípusokra számíthatok.
 Majd elértünk az érettségi napjaihoz, amiket szerencsére nem izgulásban éltem át, mert Zolika mellettem volt, és elterelte a gondolataimat a vizsgákról. Bár első reggel azért izgatottam ültem végig az utat, de megkönnyebbültem, mikor az osztályunk nagy részét egy terembe osztották, mert így lazább volt a hangulat, és a magyar kezdésnek jó élmény volt, mivel nem éreztem nehéznek és így első nap után már lazábban álltam hozzá. Na, aztán a matek.. a saját szintemet hoztam, tűrhető volt a feladatsor.. legjobb mindig a vizsgák utáni meeting volt, amikor összegyűltünk megbeszélni hogy ki miket írt. :) Végül  a töri, amit már levezetésnek, lazításnak gondoltam.. mert alapvetően szeretem ezt a tárgyat, de mégis csalódás volt. A feladatok háttértudást is igényeltek, és az előző évekhez képest nehéznek éreztem, úgyhogy a számomra várt eredményt nem tudtam hozni, amitől teljesen odavoltam, és nem tudok belenyugodni! Szóval így állunk.. a németet szerencsére tavaly letudtam, ami így utólag életem egyik legjobb döntése volt, és bánom hogy nem vállaltam be még egy tárgyat. Így mínusz 6 órám volt egy héten, és pl már csütörtökön elutazhattam lazítani, ami  nagyon jól esett :)