Kira már 7. évét tölti nálunk. El se hiszem már, hogy 13. születésnapomra kaptam. Kisebb koromban mindig kisállatért könyörögtem, így 10. szülinapomra egy papagájt kaptam, akit Pityunak neveztünk el, és tudott beszélni! Imádtuk őt is, és a mai napig nem értem hogy rá 2 évre hogy veszett nyoma az udvarunkban.. :/ de utána jött Kira, aki még mindig olyan, mint kiskorában. Sürög, forog állandóan, és amikor valaki hazajön, akkor körbe-körbe szaladgál. Amikor pedig leülünk a hintaágyra, ő reflexszerűen felugrik hozzánk, és a lábát a combunkra rajka, hozzánk bújik. Viszont anya új szivacsokat vett, így már nem nagyon jöhet fel közénk, de az utóbbi időben mindig ráül a lábunkra, és rátámaszkodik.
Úgy ragaszkodik hozzánk. Nagyon jó volt 2 hét után megszeretgetni, az lenne a legjobb, ha velem lehetne Pesten.. de sajnos nem lehet, és marad az otthoni honvágy része, ami most nagyon elkapott, hogy visszajöttem. Jó volt otthon lenni nagyoon.. együtt néztünk X Factort, sütöttünk palacsintát, kutyáztunk és ma 6-kor újra itt találtam magam.. holnaptól újra pörgés, suli után este 7-ig munka, héten számvitel zh, és hétvégén glamour napok lesznek, ezért jön fel Niki, én pedig újra csak 2 hét múlva megyek haza búcsúra. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése