A Mikulásról megfeledkeztem blogolások során, pedig a nap közeledtével újra gyereknek éreztem magam, mikor Bogi kisunnyogott megpakolni a csizmánkat, és amikor én is elrejtettem a csokikat. Meg a munkahelyen ezzel a cetlivel vártak az asztalomnál. Aranyosak voltak nagyon, Muci is egy nagy mikulás sapka puttonnyal jött át tele kedvenc csokikkal.. így visszagondolva az elmúlt 1 hónapban nagyon sokat nasiztam.
Aztán voltak csajos esték is. Krisztivel összehozott minket az élet Pesten, vele futottam össze a legtöbbször spontán, mióta fent vagyok, ígyhát megbeszéltünk egy találkozót, amire az ő, és az én lakótársam is eljött, így négyen nagyon jól eltöltöttük az időt.. olyannyira, hogy vizsgaidőszak utánra ismétlést beszéltünk meg:)
Aztán voltam Niki szülinapján, meg voltunk Zolikával, Bogiékkal a Vörösmarty téren sétálni, vörösborozgatni.. ez még akkor volt, amikor kigyúltak a fények a fővárosban, és csodáltuk a fényáradatot..
Aztán voltam Niki szülinapján, meg voltunk Zolikával, Bogiékkal a Vörösmarty téren sétálni, vörösborozgatni.. ez még akkor volt, amikor kigyúltak a fények a fővárosban, és csodáltuk a fényáradatot..
ez is eltelt, jövőhétre már nyoma se lesz, bennem meg újra feléled az üresség, mivel januárban nincs semmi ünneplés, csak a monoton szürkeség, amire már a vizsgaidőszak is rátetőzik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése