Március 28.-án hajnali fél 4-kor keltünk, mert a gép indulása előtt kb 1 órával már a reptéren kellett lennünk. Zolika a reptéren dolgozik, így megvolt a fuvarunk a 2-es terminálra, majd következett is a lázas "becsekkolás". Szerencsére sehol nem kellett végigállnunk a sort, és elsők között szállhattunk fel a gépre. Az út pedig valami csodálatos volt Milánó felé. Napfelkelte, égbe mászó, havas felhőkarcolók, én meg mint egy kisgyerek, folyton bökdöstem Zolikát, hogy "ezt nééézd!" Szegénynek annyi volt a reggeli pihenésnek :) Egész úton rávoltam tapadva az ablakra, és boldogsággal töltött el, hogy végre ezt is megélhettem. Köszönöm Muci!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése