Július végén, amikor kihirdették a ponthatárokat, felhívott Soma, az előző albérlet tulajdonosa, hogy sajnos kikell költöznünk a lakásból, mert felköltözik a családja Budapestre. Augusztusban újra bújtuk a hirdetéseket, és csatlakozott hozzánk Jeni is, Bogi barátnője. A lakáskeresés Pesten borzalmas. Egyrészt a megemelkedett árak mellett, szerény körülmények, és átverések közepette találtuk magunkat. Végül a nagy kilátástalanság közepette szinte utolsó reményünk volt ez a lakás, ahol most vagyunk. Lakótársat is kerestünk, így 4-en boldogítjuk egymást ezeken a téli, borús napokon, és sikerült a személyiségünknek eleget téve berendezni a mi kis szigetünket.
Ez lenne a szobám, alatta pedig Bogié és Biáé :)
Ez lenne a szobám, alatta pedig Bogié és Biáé :)
Így utólag olyan szerencsésnek mondható a váltás, hogy még hálát is adok az életnek, hogy ilyen helyzetbe hozott. Van egy saját szobám, 3 utcával lejjebb lakunk az előző lakáshoz képest, így az őszi félévben is gyalogoltam suliba. Sarkon van bolt, pékség, gyógyszertár, papírbolt.. szinte minden 5 percen belül elérhető. Tetőtéren lakunk, így szinte mindig a reggeli fényekre kelek, és mindezt olcsóbban élvezhetem, mint tavaly.
.. és sikerült olyan emberekkel körülvenni magam, akikkel szinte egyformák vagyunk, és a lakótársakból barátokra nőttük magunkat. Szerencsére nincsenek viták, és félreértések, egyedül a mosógép hiányától szoktunk lázadni. Ugyan van mosógépünk, de csak azért, hogy a tulajdonos ezt elmondhassa, mert amúgy mosásra nem alkalmas.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése