Gyakorlatomról

Február 2-án, rögtön ahogy megjöttünk Prágából, megkezdtem a gyakorlatomat a Shopline-Libri marketing osztályán, amit még sokszor a mai napig sem hiszek el. Elég bizonytalanul indult, de amikor feljött egyáltalán az ötlet, hogy 3 hónapig, napi 8 órában itt dolgozhatok... már akkor melegség és mérhetetlen remény öntötte el a szívemet, annyira jó volt már csak elképzelni is, hogy belelássak egy ilyen cég hétköznapi életébe. Aztán amikor kiderült, hogy mehetek, ezzel együtt az is, hogy a Nyugatinál van az irodaház.. szó szerint örömtáncot jártam, és felujjongtam. Nagy boldogság, izgatottság meg egy kis félelem érzésem volt. Aztán a  félelem a 2 interjú után már elmúlt, de kellő izgatottsággal indultam az első napnak. Első 3 hétben a kiadói gála est szervezésében kellett segítenem.Többek között fuvart intéztem, székeket rendeltem, vendéglistát vezettem, üléstervet készítettem, és ami a legjobb, hogy én is részt vehettem egy ilyen rendezvényen. Gyönyörű lett a dekoráció, és nagyon jó estét hozott össze Ági, a vezetőm.
Íme a dekoráció:

Az asztalok nem hagyományos módon voltak számozva, hanem számos könyvcímekkel, élő jazz zene kísérte a vacsorát, és a borkóstolást, kvíz játékot. 

Az én feladatom pedig a vendégek regisztrálása, ajándékkártyák rendszerezése és kiosztása volt. 

Itt vártam a vendégeket.

Azóta eltelt 2 hét, már médiafeladatokat, számlázást, és bolti adminisztrációt is csináltam. Fél 10-re járok dolgozni, és általában 5 körül elengednek.. 10 perc alatt pedig otthon vagyok, és nap mint nap elhatározom, hogy elkezdem a szakdolgozatomat, de még mindig nem jött meg az ihlet.

Visszatérve a gyakorlatra, és a nem mellékes kilátásra kicsit megszínezve, majd valóságban a teraszról:

 A munkatársaim amúgy kedvesek, kb 10 évvel idősebb tőlem mindenki, és kb 6-an vagyunk az irodában. Ági, a vezetőm.. (az ő szavaival élve) egy "kindertojás", de mégis sokszor úgy érzem, hogy kevés vagyok, és nem tudom kihozni magamból a maximumot. Többieket hallgatva és elnézve mindig arra jutok, hogy még van hova fejlődnöm, de elszánt vagyok, és imádkozok, hogy az életben egyszer nekem is ilyen állandó munkám legyen.