Télen szépen apránként beszereztem a futáshoz szükséges ruhákat, kiegészítőket.. ezzel is motiválva magam a mozgásra. Úgy tűnik összejött, mert mióta napsütéses hétvégék vannak, és nem mozizok hétvégente.. mindig jut idő a margit szigeti futásra. Már oda-vissza is egyre többet tudok lefutni, így a 7 km már összejön megállás nélkül, és ez nagyon motivál. Cél a heti 1 alkalmat 2-re bővíteni.
A várva várt jó idővel végre előkerültek a tavaszi kedvencek. Az idei szezont biztos a sliponok fogják uralni, mivel alig jött meg a tavasz, a boltokban már készlethiányok vannak, és a fehéret én is csak a 4. üzlet után találtam meg.. ki is hatott a napomra a vásárlás adta boldogság :)
Aztán gyűlnek a Body Shop krémek is, amiket nap mint nap használok. A legtöbbet ajándékba kaptam, és az összes közül a kamillás sminklemosó tonic a kedvencem. Tél közepén elkezdtem a Biovanne vitamin kúrát, aminek már a felén túl vagyok.. és elég vegyes tapasztalataim vannak. A hajamra pozitívan, viszont a körmeimre mondhatni semlegesen hat, bár nekem alapjáraton nagyon gyenge körmeim vannak. Valaki használt már valamilyen más szépségvitamint, ami bevált?! Elég sok mindenkinek tettem fel ezt a kérdést manapság.
Végül a kisszobám kedvenc zuga, ahonnan most is írok, és ahol a legtöbbet szenvedek a szakdolgozatommal, amivel szinte sehogy sem haladok.
Na meg a kilátás. Nagyon szeretem, hogy tetőablak van az ágyam felett.. kiskoromban sokszor vágytam erre, hogy a csillagokat nézegethessem alvás előtt.. és sokszor akaratlanul is elmerengek az égbolton, nézegetem a repülőcsíkokat, vagy a csillagok vibrálását.. ami sokszor érdekesebb, mint a tanulás.
Sokat merengek a jövő alakulásán, és tervezésén. Úgy érzem, kicsit nehéz felnőni. Igaz, hogy mindig felelősségteljes diáknak éreztem magam, és már középiskolás koromban önállósodtam.. főiskolás korom óta folyamatosan dolgoztam suli mellett, és lassan itt állok a válaszútnál. A gyakorlatom ha nagyon sok szakmai tapasztalatra nem is, de a valós életre biztosan rávilágít. Panaszkodásra nincs okom, mert korábban írtam, hogy nagyon jó helyet találtam, rutinos marketingesekkel, kb 10 év korkülönbséggel, ami nem várt kihívásokkal jár. A napi problémamegoldások, az emberek kétszínűsége, és sokszínűsége.. amikor a munkában felszínesen mindenkivel kijövünk, de belül mégsem találunk közös hangot egymással. Bennem szinte nyomasztó a megfelelési vágy, és a kibontakozni akarás.. de mégsem merek megnyílni, (hiába akarja Ági kihozni belőlem a vadságot) mert elbizonytalanít az emberek kétarcúsága, hogy mindig találnak hibát a másikban, és ha rossz napjuk van, akkor másnak is legyen, mert nem tudják a magánéletet elválasztani a munkával. Így, a gyakorlati félidőnél már kezdem megismerni a "vállalati kultúrát" és bár velem mindenki kedves, mégis távolságtartást érzek.. és egy új oldalamat ismerhettem meg, ami arra késztet, hogy sokkal talpraesettebbnek kell lennem így kezdőként is.. és bizony sokan mondták, hogy ez vár rám a valós életben, ilyen egy átlagos munkalégkör. Ezek ellenére hiszem, és remélem, hogy lesz egy biztos munkám, amit szeretettel fogok csinálni, és minél hamarabb önállóan a sarkamra tudok állni, megállom a helyem a "felnőtt" életben, amivel megvalósíthatom álmaimat! :)
Sokat merengek a jövő alakulásán, és tervezésén. Úgy érzem, kicsit nehéz felnőni. Igaz, hogy mindig felelősségteljes diáknak éreztem magam, és már középiskolás koromban önállósodtam.. főiskolás korom óta folyamatosan dolgoztam suli mellett, és lassan itt állok a válaszútnál. A gyakorlatom ha nagyon sok szakmai tapasztalatra nem is, de a valós életre biztosan rávilágít. Panaszkodásra nincs okom, mert korábban írtam, hogy nagyon jó helyet találtam, rutinos marketingesekkel, kb 10 év korkülönbséggel, ami nem várt kihívásokkal jár. A napi problémamegoldások, az emberek kétszínűsége, és sokszínűsége.. amikor a munkában felszínesen mindenkivel kijövünk, de belül mégsem találunk közös hangot egymással. Bennem szinte nyomasztó a megfelelési vágy, és a kibontakozni akarás.. de mégsem merek megnyílni, (hiába akarja Ági kihozni belőlem a vadságot) mert elbizonytalanít az emberek kétarcúsága, hogy mindig találnak hibát a másikban, és ha rossz napjuk van, akkor másnak is legyen, mert nem tudják a magánéletet elválasztani a munkával. Így, a gyakorlati félidőnél már kezdem megismerni a "vállalati kultúrát" és bár velem mindenki kedves, mégis távolságtartást érzek.. és egy új oldalamat ismerhettem meg, ami arra késztet, hogy sokkal talpraesettebbnek kell lennem így kezdőként is.. és bizony sokan mondták, hogy ez vár rám a valós életben, ilyen egy átlagos munkalégkör. Ezek ellenére hiszem, és remélem, hogy lesz egy biztos munkám, amit szeretettel fogok csinálni, és minél hamarabb önállóan a sarkamra tudok állni, megállom a helyem a "felnőtt" életben, amivel megvalósíthatom álmaimat! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése