Pályakezdői "utazásom"

Hosszú, és kimerítő időszakon vagyok túl. Június 23-án külön dicsérettel sikeresen záróvizsgáztam. Jó volt magam után tudni a tanulmányokat, és szabadságot érezni, hogy nem leszek már sulihoz kötve, de egyben sajnáltam is, hogy véget ér életem eddigi legszebb időszaka, mert főiskolásnak lenni jó bulit volt, pláne hogy 3 barátnőmmel lakhattam együtt. Az úgymond "utolsó" önfeledt nyaramat kihasználtam, és szeptembertől határoztam el magam a munkához.. amikor magam is szembesülhettem azzal, hogy pályakezdőként felköthetem a gatyámat, hogy legyen egy tisztességes, stabil munkahelyem. Nem tudom megszámolni hány állásinterjún voltam, IQ tesztek, tesztfeladatok...megérne egy külön bejegyzést. 

 Szóval szeptemberben elhatároztam, hogy amíg nincs szakmai munkám, addig bármi jó lesz.. így jött a lehetőség, hogy kipróbáltam magam egy biókávézóban, amit nagyon élveztem, azóta is kellemesen emlékszem vissza a 2 napra, viszont már a legelején tudtam, hogy belekóstolásnál nem lesz több, ennyivel nem érem be. Úgyhogy továbbmentem egy call centeres helyre, ahol HR-en dolgoztam 2 hetet.. nagyon egy mocskos cég volt, megvezetések, a körülmények, még szerencse, hogy a fizetésemet megkaptam. Szeptemberben ezenkívül dolgoztam a nemzeti vágtán panyolai pultban, majd a főzdefeszten debütált a Zirci sör, ahol besegítettem a promózásban. Ez a 2 hétvége kizökkentett a szomorúságból :)

   

 Miközben a HR-en dolgoztam, már a következő munkahelyemre készültem, így a pénteki felmondásom után már másnap, szombaton kezdtem a Széchényi fürdő vip részében, a pálmaházban. Ez az angol nyelv miatt volt kihívás, mert csak külföldi vendégek jöttek ide, de 2 hónap alatt sokat tudtam tanulni.

 A hely gyönyörű volt, a csapat tele fiatalokkal, és szerettem a gyümölcsbárban lenni.. vajon miért :) Amíg itt dolgoztam, szinte semmire nem volt időm, mert mindig 10 óráztunk, és hétvégéken volt leginkább a hangsúly.. ebben az időszakban egyáltalán nem tudtam hazamenni. (Közben költöztem, jogsit csináltam) Úgyhogy nem nyugodtan bele a helyzetbe, és továbbra is álláshirdetéseket bújtam esténként...

És november végén eljött az az idő, amikor egyszerre 2 szakmai lehetőség állt előttem. Az egyik ráadásul a mackó sajtnál kereskedelmi asszisztensi pozíció volt. Már azt is sikernek éreztem, hogy továbbjutottam a 2. körre, de végül nem engem választottak, így kerültem egy kisebb vállalkozáshoz marketingesnek. 3 hónap után végre sikerült szakmai munkakört betölteni, és újra egyik napról a másikra, újult erővel váltottam.

 Lelkesen indultam a kihívásoknak, és bennem volt a bizonyítási vágy.. de ekkor szembesülnöm kellett azzal, hogy olyan főnököt "kaptam" aki semmivel sem elégedett, és egy pozitív szava nem volt a dolgozóihoz,  és mint kiderült előttem volt 3 lány, akik 1 hétnél sem bírták tovább a tulajdonos stílusát. Hát, én tűrtem, de nagyon kimerültem lelkileg.. munkába menet/jövet az embereket nézegetve azon tűnődtem, hogy ők vajon szerethetik e a munkájukat. Boldogok lehetnek e, mert én nem voltam. Holtpontra kerültem, amikor a munkanapokat nem megéltem, hanem túléltem. De nem adtam fel, mert Zolika, a szüleim és a barátok erőt adtak nekem. Igyekeztem mindig pozitívan hozzáállni, és egy küldetésnek felfogni. És, ekkor jött az újabb remény!! Decemberben megláttam, hogy a bookline-hoz marketingest keresnek, amire úgy felcsillant a szemem, hogy azonnal elküldtem a jelentkezésem..  Aztán januárban besegítettem a Librinek egy mozis promócióban, és szóba került az üresedés, így behívtak az állásinterjúra, amit nagyon pozitívnak éreztem. 

Mondták, hogy 1-másfél hét múlva értesítenek a válasszal, szóval majd' két héten keresztül ezzel keltem és feküdtem. Ennyire még sosem vártam telefonhívást.. és most csütörtökön végre megcsörrent, amire azonnal felpattantam, és az izgalomtól remegő kezemmel felvettem, amire a hr-es lány, annyit mondott, hogy a marketing igazgató engem akar, szóval szeretnék, ha odamennék dolgozni, és mikor tudok kezdeni?! Olyan boldogság, melegség öntötte el a szívemet, hogy ennyire jobban nem is lehet egy munkának örülni :) Nagyon örülök, hogy visszamehetek a librishopline marketing osztályára, végre beért a szenvedésem, és a próbálkozások gyümölcse. Így utólag már tudom, hogy az élet azért nem adta könnyen ezt a lehetőséget, mert ezt az utat végig kellett járnom. Megtapasztalhattam hogy milyen pénzkereseti lehetőségek vannak, és így jobban megbecsülöm a helyem. Jelenleg már látom az okok miértjét, és a sorsszerű lépéseket. Valamint bebizonyítottam magamnak, hogy megállom a helyem, kitartottam a saját elhatározottságom mellett, és próbáltam mindig pozitívan hozzáállni a dolgokhoz. Nagyon sokat tanultam ebből az időszakból! És nagyon köszönöm Zolikának, hogy tartotta bennem a lelket, mindvégig mellettem volt.